Kirándulás Erdély egyik eldugott turisztikai látványosságához, a Tordai Sóbányába
Ha meghalljuk, hogy Erdély és sóbánya, általában azonnal a monumentális Parajdi Sóbánya jut eszünkbe, azonban nem kell olyan messzire utaznunk, elég csak Tordáig. Itt is találunk ugyanis egy nagyon különleges sóbányát, melynek levegője jótékony hatással van a légúti betegségben szenvedőkre. A Salina Turda egy igazi mesebeli hely, ha belépünk, úgy érezhetjük, mintha egy furcsa űrhajóra érkeznénk. Különlegessége, hogy óriási „sócseppköveket" láthatunk, és sok-sok lépcső megmászása révén szintről szintre bejárhatjuk az egész létesítményt, de emiatt nem kell megijedni, lift is van. Érdekesség, hogy van egy rész, ahol meg szabad nyalni a falat, az igazán bevállalósak pedig ezt meg is teszik. Egyik kedvencünk az óriáskerék volt, ahonnét egy új szemszögből láthatunk rá a bányára, de az sem mindennapi élmény, mikor egy sóbánya taván csónakázunk. Ez tipikusan az a hely, amit látni kell, mert bár sok szép képet készíthetünk, de azok nem tudják tökéletesen visszaadni a hely varázsát.
Természet alkotta kalandpálya: a Tordai-hasadék
Mészkő felől érkeztünk a hasadék bejáratához, de út közben egy-egy helyen már megálltunk pár fotó erejéig, mert több pontról szépen rálátni a hasadékra. Mi az autónkat a felső parkolóban hagytuk, de még lejjebb is van egy a menedékháznál, ez azonban főszezonban gyorsan megtelik. Csapatunk néhány, tériszonnyal küzdő tagja nem merte bevállalni, hogy a meredek sziklafal mellett végigsétáljon, így miután elkísértek minket a körülbelül negyedórás jól kiépített kis kanyon szerű szakaszon, visszafordultak, és a menedékháznál vertek tábort, ahol kényelmes kis asztalokkal, padokkal berendezett piknikhely van.
Ne gondoljunk azért túl nehéz terepre, a szurdokvölgy mindössze két és fél-három kilométer hosszú. Hangulatos kis függőhidakon kelhetünk át, ahol pedig veszélyesebb szakasz van, ott a sziklafalhoz erősített láncokba kapaszkodva biztonságban érezhetjük magunkat. Az útvonal egyik legszebb pontja az úgynevezett „sárga torony", ami egy monumentális sziklacsúcsként emelkedik a hasadék fölé. Másik kedvencünk pedig a Danila-tó, ahol tartottunk egy kis pihenőt, mielőtt elsétáltunk a Kis- és Nagy-Balika-barlangok mellett a hasadék másik végéig. Itt két lehetőségünk van, vagy a már ismert úton visszafordulunk, vagy a piros turistajelzést követve felkapaszkodunk a sziklák peremére, és fentről közelítjük meg a kiindulópontot. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, mert annyira tetszett az útvonal, hogy egyszerűen nem tudtunk betelni vele. A hasadékhoz egy érdekes legenda is fűződik, amit visszafelé elmesélhetünk útitársainknak: Szent László királyt itt harcolt a kunokkal, akik túlerőben voltak, ezért a magyar seregnek menekülnie kellett előlük. Már majdnem utolérték őket, mikor a király Isten segítségét kérte, majd a következő pillanatban kettéhasadt a hegy, a kunok pedig úgy megijedtek, hogy meghátráltak.
Erdélyi kirándulásaink közül egészen biztosan ez lesz az egyik legemlékezetesebb, úgyhogy ide még néhányszor visszatérünk.
